Gyermekeink felnőttek, képesek az önálló életre. Mi szülők, nem nagyon tudunk hinni ebben. Látjuk és tudjuk, hogy nem egészen jók a dolgok amiket kitalálnak, hogy érhetik csalódások, kudarcok és szeretnénk ettől megkímélni. Azt szeretnénk, ha nekik nem kellene csalódni, kiábrándulni, összetörni, fájni, sírni, feladni és újrakezdeni…szeretnénk őket megóvni.

Megóvni mindezektől a dolgoktól, és ha jól belegondolunk ezzel az élettől. Hiszen ezek a dolgok az élettel, a tapasztalással együtt járnak. Ha tapasztalunk és haladunk előre, akkor leszünk egyre bölcsebbek és okosabbak. Mi is azért látunk ma már többet, mert megtettük a saját utunkat. Megtettük, elestünk, és aztán felálltunk, elengedtünk és aztán újra elköteleződtünk. Nekik is ezt kell tenniük. És igen, ahhoz hogy ez megtörténhessen, nekünk most el kell engednünk őket az életbe, rá kell bízzuk őket a Mindenségre.

Ha mi szülők képesek vagyunk hinni, bízni, akkor őket baj nem érheti. Érzik a mi erőnket és ez megtartja őket. Itt az ideje, hogy mi a szülők azon dolgozzunk, hogy képesek legyünk őket elengedni. Oda kell adjuk őket az életnek, hogy az élet áramában felnőhessenek és egyszer majd ők is bölcsek lehessenek. Meg kell tanítsuk őket, hogy jó szülők legyenek. Olyanok, akik képesek bízni, hinni, elengedni, hagyják gyermekeiket szabadon élni.

Az életöröm megélése attól függ, hogy a szülők elengedik-e a gyermeket. Az akit nem engednek el, az sosem élheti meg az igazi életörömöt, bármit is kap vagy tesz az életében. Az életörömöt csak szabad ember élheti meg, az akit elengednek.

Szülőtársak!

Engedjétek el a felnőtt gyermekeiteket, engedjétek meg, hogy szabadon élhessenek!
Engedjétek el az elvárásokat, a jó tanácsokat, a bölcsességet és mindent, amit korlátozhatja őket!

Semmi más dolgunk nincs, mint SZERETNI őket, ott állni a háttérben és örülni amikor megpihenni, feltöltődni hazatérnek. Tartani nekik egy szeretetteljes, biztonságos teret, amiben feltöltődhetnek, és újra elindulhatnak, vissza a saját életükbe.

Engedd szabadon a gyermekedet és koncentrálj a saját életedre! Szabad vagy, megteheted! Éld meg mindazt amit eddig nem élhettél meg! Ugrálj, táncolj, ünnepelj! Van egy szabad felnőtted, felnőtt a gyermeked! S a legtöbbet adtad oda neki amit csak adhattál, a szabad életet!

Nézz körül a világban mennyi szomorú szemű fiatal felnőtt van…rabságba estek. Nem engedik el őket. Szeretetből teszik ezt…mert azt hiszik ez a szeretet. A szeretet nevében tartják vissza, fosztják meg. Igen, kudarcoktól is, de nem csak attól. Lehetőségektől és tapasztalásoktól is. Az élet kihívásaitól.

A szeretet nevében nem lehet korlátozni a másikat, a szeretet nevében csak szeretni lehet!
Szeresd a gyermekedet szívből és engedd szabadon végre, hogy örömteli felnőtt lehessen!
S ne felejtsd el, amit elengedsz, az visszatér hozzád egy teljesen új minőségben!

Aki szabad, az nem fog harcolni, ellenállni, mert tudja, hogy bármit megtehet. Aki szabad, az visszatér, mert soha el nem felejti, hogy mindezt, s az életét kinek is köszönheti…

Nekem van két szabad felnőttem, elengedtem őket, hogy tanuljanak, tapasztaljanak, hogy igazán boldogok lehessenek az életükben. Ennél többet én már nem tehetek értük, felnőttek.

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea