A családi rendben a gyereknek is meghatározott helye és szerepe van. Amennyiben betartjuk
mi szülők a rendet és eszerint neveljük őket, gyerekeink így lehetnek egészséges felnőttek.
Ahhoz, hogy egy gyerek érzelmileg stabil és érett legyen, meg kell kapja a neki járó helyet a
családi rendben.

Mit is jelent ez?
*elismerik, „odavalónak” tekintik
*ő lehet a kicsi, nem kell a felnőttek helyére állnia, helyettük dönteni, működni
*korának megfelelően, szabad, önálló életre nevelik és a szülők a megfelelő pillanatokban elengedik

Felteheted a kérdést, hogy mit jelent az, hogy elismerik és odavalónak tekintik. Azt is gondolhatjuk, hogy minden gyerek el van ismerve, és odavalónak van tekintve. Sajnos ez nem így van!

Milyen esetekben fordul elő, hogy nincs elismerve a gyerek helye?
*titokból fogant gyermek (szeretői kapcsolat, vagy ha energetikailag nem az apa, az
apa)
*ha az anya vagy az apa nem szeretné a gyermeket
*ha a szülők még maguk is gyermekként üzemelnek, akkor a gyerek automatikusan beáll nagynak, nem tud a gyerek helyére állni, mert az foglalt

A gyermek, amikor nincs elismerve a rendszerben, tulajdonképpen meg van tagadva.
Megtagadják tőle az energiákat és ezáltal elsorvad. Egy ideig küzd az elismerésért, helyéért különböző módokon, például rossz viselkedéssel, rossz tanulmányi eredménnyel, másokhoz akar tartozni, keresi a helyét más rendszerekben. Aztán egy ponton túl feladja és leválik erről a rendszerről. Ettől nem lesz neki könnyebb, sőt sokkal nehezebb lesz, mert így nem tartozhat sehova, gyökértelen lesz. Szerencsésebb az a helyzet, amikor az egyik szülő el tudja ismerni a gyermeket és helyet tud adni neki a rendszerben, mert ilyenkor legalább fél lábon állhat. Ha az anya vagy az apa elismeri, akkor ezen a szülőn keresztül kötődik.

A titokból fogant gyermeknél az anyának kell magában elismerni a gyermekét ahhoz, hogy a családba megérkezhessen. Amikor titokból fogan egy gyermek, ő maga lesz a titok a rendszerben. Ő lesz az, aki titkolva van, a léte, élete, létezése. Ilyenkor az anya tudattalanul mindig el akarja rejteni, titkolni. Az anya titkára egyre több hazugság és titok rakódik, így a gyerek egyre nehezebb helyzetbe kerül és végül a titkolózás az ő életében is megjelenik.

Példa: Titokból fogant lány gyermek fiatal felnőttként folyamatosan szeretői kapcsolatot tart fent házassága mellett. Ez nem az ő saját döntése, ez egy belső kényszer ami vezeti, hogy felismerje és ráébredjen, hogy ha most neki ebben a felállásban megfoganna gyermeke, pontosan ugyanolyan lenne, mint ő maga. Ez a gyermek is titokból foganna. A rendszer így akarja megmutatni, hogy mi a probléma, hol van elcsúszva, hogy a felnőtt gyermeket hasonló helyzetbe hozza, hogy felismerhesse, miért nem kapott ő helyet a saját rendszerében.

Szerencsés esetben nem fogan meg gyermek, a nő felismeri, hogy miért került ebbe a helyzetbe és rendet tesz magában. Ha ez megtörténik, akkor anélkül is a helyére kerülhet végre, hogy a szülei bármit is tennének. A tudatosság felülír mindent! Tudatos fejlődéssel helyünkre kerülhetünk végre, megnyugodhatunk kicsinységünkben, gyermekségünkben.

Ha az anya vagy az apa nem akarja a gyermeket, akkor az a szülő, aki nem szeretné, tulajdonképpen meg van erőszakolva, így azt is mondhatjuk, hogy erőszakból fogan a gyermek. Ilyenkor egyrészt az erőszak energiája is belekerül a gyermek energetikai rendszerébe, másrészt a szülő, akin erőszakot vettek, nem ismeri el, nem akarja a gyermeket.
Ebben az esetben is megtagadásra kerül a gyermek, nincs elismerve, megadva a helye. Ez azt is jelentheti, hogy az a szülő aki nem ismeri el, nem is gondozza, nem is szereti… később ez úgy kompenzálódik ki, hogy ez a szülő felemeli a gyermeket, elkényezteti, többet ad neki, felnőtt pozícióba helyezi. Kompenzál, de ettől a gyereknek nem lesz jobb, sőt még rosszabb lesz neki. Ettől a viselkedés szintű kompenzációtól nincs elismerve, nem került a helyére.
Fontos, hogy a szülő felismerje, hogy miért kompenzál a gyermeke felé és ajándékok helyett, megadja neki az őt megillető helyet. Ez azért is nehéz helyzet, mert ilyenkor a megerőszakolt szülőben rossz érzések maradnak a másik szülővel szemben, s ha még a gyermeket el is ismeri a szülő, haragja megmarad a másik szülő felé és ezt a gyerek egy egész életen át érezheti: „Anyám és apám, itt harcolnak bennem!”

Ha a szülők valamelyike, vagy mindkettő gyermekként funkcionál, ami természetesen nem kor kérdése…akkor a gyermek nem kerülhet a helyére. A felelősséget nem vállaló, maguk is gondoskodást és segítséget váró szülők gyermekei hamar felnőnek, hiszen a rendszerben, mint nagyok szerepelnek. Az ilyen gyerekek néhány évesen képesek már komoly dolgokat elintézni, döntéseket hozni. Ez azért van, mert felnőttként üzemelnek a saját rendszerükben, ők akarnak segíteni a szülőknek, gondoskodni róluk, hogy szüleinek jobb, könnyebb legyen.
Ilyenkor a gyerek vigyáz a szülőjére és ez neki nagyon-nagy teher. A gyereknek kicsinek kell lennie, visszaadnia az összes tehet és a szülő kötelessége, hogy ezt visszavegye. Ha ez megtörténik, akkor lehet rend.

A szülők állnak egymás mellett, a férfi bal oldalán álla a társa és a gyerekek velük szemben térdelnek, anyával szemben az idősebb, mellette a többi gyerek születési sorban. A szülők elismerik a gyermekeiket, helyüket és megköszönik, hogy eddig a gyermekek cipelték helyettük a terheket és itt és most, visszaveszik ezeket. Mostantól a szülő a nagy és a gyerek kicsik lehetnek. Ez a Rend!

Ha gyermek helyén van a gyermekkori családjában, kiegyensúlyozott, boldog, békés, szeretetteljes felnőtt életet élhet. Ezt adhatjuk oda valódi örökségnek. A rendet. Az elismerésünket, az őt megillető helyet. Nincs semmi másra szüksége, mert aki így nőhet fel, az Teremteni képes!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea